Hűségprogram Ingyenes házhozszállítási lehetőség

Iskolai megaláztatásból ötös!

2017-04-12

Wéber Anikó: Az osztály vesztese

 

„Mintha lenyelte volna egy szörny, és most a gyomrában ébredne fel.”

Wéber Anikó regénye izmos sorral indít, és nem veszít később sem erejéből. Az ötödikes osztály története rendkívül könnyen fogyasztható, izgalmas formába lett öntve, ugyanis a „kegyetlenül izgalmas” iskolai sztori sűrűjébe in medias res pottyanunk. Az iskolai történet egy ominózus délutánon indul el, melynek eseményeit az első oldalakon ismerhetjük meg. A gyújtópontszerű szituáció a következő: egy fiú megkötöz egy másikat az osztályteremben, majd maszkot húz a fejére, és egy falra pingált „AZ OSZTÁLY VESZTESE” felirat alatt lefényképezi. A kép pedig még aznap este kikerül a Facebook-oldalra, amit az osztály tagjai iskolai feladatként közösen, név nélkül szerkesztenek.

Az első kérdés, ami felmerül a tanárok és a diákok körében: ki tehette fel a képet? Az egészséges olvasói igazságérzet azt diktálja, hogy a szereplők csakis erre keressék a választ – ha már az áldozat a maszk miatt meg lett kímélve a teljes megaláztatástól. Ám az elbeszélő itt billenti ki egyensúlyából az olvasót a valódi bonyodalom elindításával. E bonyodalom mozgatórugója sokkal inkább az a kérdés, hogy ki lehet az áldozat. Az osztály nem éppen empatikus észjárása szerint ugyanis mindenkinek van egy gyenge pontja, ami miatt „megérdemelné”, hogy az osztály vesztese legyen. Valaki szemüveges, más valaki büdös – ilyen indokokkal indul el a találgatás, hogy vajon ki lehet a képen. Ami a végkifejletig késlelteti a valódi TETTES és ÁLDOZAT felfedését, az a büntetéstől való félelem az előbbi, és a szégyen az utóbbi esetében. Ezért az első húsz oldalban is nyilvánvalóvá válik az a detektívregényekre jellemző elbeszélői fölény, mely nem avatja be olvasóját a titkaiba, s mivel csak a végén rántja le a leplet a kulcsfigurákról, az olvasó – a szereplőkhöz hasonlóan – maga is csak találgat.

Wéber Anikó regénye empatikus szöveg, de nem tutujgatja, sajnáltatja hőseit, hanem „gyengeségeik” alapján rajzolja meg lélektani tablóképüket. Az olvasótól nem kíván iskolai megaláztatás tantárgyban szerzett előképzettséget, mivel - a hősök minden rezdülésére figyelmes narráció miatt – az olvasónak végig az az érzése, hogy a szereplőkhöz hasonlóan ő is az iskolai közutálat mély bendőjébe esett.  A könyv bő kétszáz oldala ugyan ötödikesekről szól, ám jól eltalált nyelvezete miatt (ötödiktől felfelé) bárkit megszólíthat, aki szeretne elgondolkodni az iskolai bántalmazás témáján.

 

Szerző: Wéber Anikó

Pagony, 2016

212 oldal

11+

 

2490Ft

További Betűtészta blog